vukkok

Aug 31 este nagypárnával a fején fekszik, és kér, hogy majd kérdjem meg tőle pár perc múlva, hogy "meghaltál?"

Szept 1. iskolába menet első sarokig sem érve reggel ismét felhánytorgatja, hogy én mikor fogok már autót vezetni - én közlöm, hogy ha fogok, akkor is gyalog fogunk menni az iskolába. Következő saroknál rájön, hogy ha felnőtt lesz, munkás szeretne lenni, aki markolókat és kamionokat vezet, ebben sikerül kiegyeznünk.

Szept 1. iskolából hazafelé megkérdi, hogy lehet-e magántanuló? Hiszen én is meg tudom őt tanítani arra, amire neki szüksége van, ami az olvasás és az írás. Kis lelki faggatózás után abban maradunk, hogy teljesen úgysem lehet kihagyni az iskolát az életéből, és egyelőre járjon be.

Vicces persze. Kázmér és Huba élőben. Ugyanakkor nem vicces, mert teljesen reménytelennek érzem én magam, ha őszinte vagyok, hogy az iskolának nevezett posványosító üzemnek bármi előremutató hatása lehetne a lelki és szellemi fejlődésre (hacsak a tanítónénik nem extrák, de itt pont teljesen átlagosak. Kedvesek, gondolom, de csak ennyi.).

- mondta többek közt Karak egy kortárs festő lakásával kapcsolatosan, amikor négy év után ismét szólt hozzám. Nagyvukk elsőáldozására várakoztunk, és öt perc alatt minden fontos dolgot megvitattunk. Természetazonos csevej volt, öngyilkos pappal kezdve házvsárlással folytatva Szedlák Gellértig, Karak semmit sem válto,zott, és ezt én aznap reggel kifejezetten élveztem.

A mise alatt könnyeztem, nem tudom miért.

Aztán hazajöttem, a szeretett jugómagyar rendetlenségbe, ahol izgatottan várom a kisspolgári rendezettségbe való átköltözést, ami aztán meglátjuk, hogy sikerül majd.

Beske úgy trónol Sündörön, olyan elégedett fene nagy önbizalommal, mintha nem Kiss, hanem Nagy Sándor lenne, aki díszes harci elefántján bevonul Perzsiába.

és most rájöttem, 2015 aug 26-án, hogy ez is csak önelhagyás. Az íráshoz szükséges fegyelmezettséget letettem, amikor munkahelyemről hazajöttem ismét babázni, de mostanra már elszaladt velem a ló túlsó oldala is.

ÉS annak sincs értelme, hogy vázlatban meg privát tartogassam ezeket, amiket írok. Elfojtottságként élem meg, nem naplóként, bármennyire is vehetném annak. Szóval nyugodtan kellene irogatnom nem túl nagy jelentőséget tulajdonítva önmagamnak. Hiszen valójában tényleg nem vagyok annyira fontos.

Zsebike közben nemcsak kilókkal és centikkel, hanem szókinccsel és pofákkal gazdagodott, valamint két becsei unokatestvérrel. Az egyiket Ómi először Szörénynek, aztán Szabolcsnak, most Vazulnak hívja rendes neve helyett, a másik kislány, aki Pitta várakozásai alapján félig Ácó-nyelven fog beszélni. Ezt Pitta megnyugtatólag mondta, mert Cimet, aki igen előregondoló, elaggódta magát azon, hogy majd a Lizi jobban fog barátkozni a becsei unokatestvérrel mint vele, mert kisebb köztük a korkülönbség, de Pitta érvelése meggyőzően hangzott.

Az itthonról elköltözős Sündörrel összeköltözés terv totális kudarcot vallott, de erről nem akarok beszélni. Lassan már blogon kívül sem, de ott persze néha muszáj. A napokban nagy beszélgetésekben vagyunk Sündörrel, de egyelőre a legbiztatóbb, amire jutottunk, hogy talán lehetséges olyan, hogy mindneki legnagyobb jóindulata mellett sem egyeznek az együttélésre alkalmasító paraméterek. De mindketten rettegünk a szakítástól, ő alkatilag nehezen szakít, én meg ebben a konkrét szituációban kapcsolatfüggő vagyok valószínűleg.

Cimike gimibe, Pitta elemibe kezd menni az ősszel, várom, és próbálok résen lenni, mert mindig újra és újra rá kell döbbennem, hogy a gyerekekkel kapcsolatban az az alapállás, hogy sosem lehet elég éberen figyelni rájuk. 

c: Anyci képzeld ma futás közben találkoztunk a Pittáékkal, akik épp jöttek a templomból, és ölyan cuki volt a Pitta!

é: Mit csináltatok a templomban Pitt?

p: Hát beszéltek valami vérizékről, akik élni akartak, de aztán meghaltak..

c:Az nem a 13 aradi vértanú volt? És ki beszélt róluk?

p: Nem tudom, valami szent..

c: Az meg biztos a László atya volt.

p: Biztos ..

Pitta pókembere meg odébbállt. Amúgy is láthatóan kalandor természetű volt, hozzánk már félnyakkal került egy orvosi rendelő hűtőszekrényéről. Azt hiszem, ez mindent elárul a jelleméről.

Egész sokáig bírta nálunk azt hiszem. Pitta nagyon szerette, ezt ő is érezte. Talán vele aludt legtöbbször a LEGO T-rexen kívül. Aztán filmeket is néztek együtt hasonló pókemberekről, és ahova csak volt értelme, Pitta magával vitte.

Aztán tegnapelőtt elszakadt nála a cérna. Hiába, hajtotta a vére. Először a rendelőbe menet ugrott le a babakocsi karfájáról egy óvatlan pillanatban, de két holland turistanőtől Pitta még visszakérhette. Utána viszont már úgy pattant meg, hogy egyikőnknek se tűnt föl, s aztán már nem találtuk meg. A sétálóutcán lóghatott meg, s már minden bizonnyal egy repülőn ül valami távoli desztináció felé.

Pitta hősiesen reagálta le a hűtlenséget. először racionálisan közelítettük meg a dolgot, és azzal nyugtattuk meg egymást, hogy Nannya tudja, hol lehet ilyet venni.

De úgy öt perc múlva külön külön rájöttünk, hogy ez nem ilyen egyszerű, hiszen ez a pókember egy valaki volt. Egy konkrét személyiségű játék, akihez kötődtünk. Pitta magát vádolta, hogy talán nem játszott vele eleget, és azért ment el. Vagy azt hitte, hogy nem szereti eléggé, mert sérült a nyaka. Pedig annyi mindent akart még vele csinálni, mondta Pitta, és nekem szakadt meg  szívem.

Így az E-bayen ma sikeresen megtaláltam az ikertestvérét, aki Angliából nemsokára megérkezik. Már nagyon várom.

Nagyvukkon pont egy héttel elsőáldozás és öt nappal elsőgyónás előtt kitört a serdülőkori flegmasággal keveredő melankólia. Eléggé megrettentem, amikor harmadnapra se múlt el rajta. Lelkem mélyén elkzdtem az elengedést gyakorolni, és bentlakásos iskola gondolatával barátkozni.

Aztán csütörtökön este kiborult, hogy neki nincs elég bűne és mondjak már párat, mert eddig csak hármat sikerült összegyűjtenie a gyónásra, és a többieknek több van. Itt gyanút fogtam, hogy talán ezzel is összefüggésben lehet ez a hirtelen tinédzserfílig 9 évesen, de a pap már jóelőre fölkészített minket, szülőket egy szülői értekezleten, hogy nem ér bűnöket mondani, bármennyire is könyörögnének érte, mert ez saját feladatuk.

Tehát csak megnyugtattam, hogy elég a három bűn. Pont annyi bűnről kell gyónni, amennyitől jólesne megszabadulni.

S másnap, mikor megjött a gyónásról,megint az egy héttel korábbi Cimi volt. Az első félórában kicsit kegyesebb és bocsánatkérősebb, mint általában, de aztán ez is elmúlt rajta.

Hogy akkor mi volt ez igazából, véletlen egybeesés, vagy megfelelő életkorban történő előremutató provokáció, nem tudom. Mindenesetre megrendítő volt, és önvizsgálatra kényszerített engem is.

Az előáldozás valószínűleg ezzel együtt és többek közt emiatt is, szentségélmény volt, amit nem vártam, de elfogadtam.

Leóka tegnap betöltötte a negyedik kilóját, ünnepeltünk, ma sem hagytuk abba az ünneplést. Kávéval, csokival, babatáppal, mindennel, ami olyan jóleső eltévelyedés a keskeny ösvényről.

Euróvízióval is ünnepeltünk, vagyis azzal csak én, Pitta és Cimi. A szakállas nőt épp lekésve rohantam a tévé elé, hogy vukkok lelki üdvét megóvhassam, no de hát erről ugye lekéstem. Ők kellőképpen meg voltak már zavarodva, én meg nem tudtam jobbat kitalálni, mint hogy ez egyfajta betegség, ami igen ritkán fordul elő, szóval szóra sem érdemes.

Mivel érezhetően tényleg nem váltott ki belőlem az illendőség által megkövetelt mértéknél nagyobb fölháborodást az élelmes transzművész (mivel lekéstem ugye a látványt), ezért le is csengett mára a füstje. Pittát az jobban fölizgatta, hogy Cimi meg én kicinkeltük az ő favoritját, aki ha jól emlékszem, az örmény induló volt, Aram MP3.

Ma meg, mire kiborultam volna, hogy úristen mint néztek ezek mi lesz velük így, Pittát már a bodybuilderség kezdte érdekelni, és közölte, hogy ha nagy lesz, bodybuilder akar lenni, így rögtön választási opcióm is lett, hogy milyen jövőt tartok sötétebbnek a fiaim számára, a homokosat vagy testépítkezőset.

Lila grántiszemei vannak a leókának, és még nem mosolygott rám eddig. Vagyis egy hónapja. Ma volt egy talánmosoly, de nem tudtam belefeledkezni, mert rögtön utána ordítani kezdett.

Ha Pitta Fekete Tigrisember lesz ha nagy lesz, leóka lehetne mondjuk a Lávaember.

Igen, ezt is be kell ismernem, hogy elbillentek az arányok. Több a férfi-elem körülöttem, minthogy leóka fiú, és ennek már tapasztalom nyomait.

Azt el kell mondani itt, hogy csak Pitta akart tiszta szívből és egyértelműen fiúbabát. Sündörék bevallottan vagy nem, de főleg kislányt szerettek volna, Cimi hangosan és imádságos lelkülettel lányt kért tőlem is és a Jóistentől is, én meg hol fiút vártam, hol lányt, de persze éreztem-hogy-fiú.

Cim és Pitt időnként nyíltan vagy egymás háta mögött, de megkörnyékeztek engem, hogy ugyan legyen már fiú/lány a baba. Nehezen, de nem voltam megvesztegethető.

Lényeg, hogy mintha több fiús kérdés merülne föl mostanában, mint korábban. Pitta például az izmait nézegeti a tükörben, és arról kérdezett tegnap, hogy melyik gyakorlat melyik izmokat erősíti. Az úszás, amire egyedül jár mint sportra, szerencsére minden létező izmot erősít szerintem, megnyugtató volt ebben maradni, és megmenekülni attól, hogy valami plusz különórát kelljen keresgélni neki a bicepszek fejlesztése végett.

Úszásról jut eszembe, hogy az izmok erősítésén kívül egy férfi nyilván nyerni is akar egy sportban - ez nem könnyű, ha a versenytárs 4 évvel idősebb és pont Cimi az, akibe szintén szorult versenyszellem. Ezt csak kreatív módon lehet megoldani, Pitt tehát a vizesnyolcas nagymedencéjéből félúton kipattant, odarohant a végéhez, visszaugrott a vízbe, és üvölteni kezdett: "ÉN NYERTEM!!!"