Aug 31 este nagypárnával a fején fekszik, és kér, hogy majd kérdjem meg tőle pár perc múlva, hogy "meghaltál?"
Szept 1. iskolába menet első sarokig sem érve reggel ismét felhánytorgatja, hogy én mikor fogok már autót vezetni - én közlöm, hogy ha fogok, akkor is gyalog fogunk menni az iskolába. Következő saroknál rájön, hogy ha felnőtt lesz, munkás szeretne lenni, aki markolókat és kamionokat vezet, ebben sikerül kiegyeznünk.
Szept 1. iskolából hazafelé megkérdi, hogy lehet-e magántanuló? Hiszen én is meg tudom őt tanítani arra, amire neki szüksége van, ami az olvasás és az írás. Kis lelki faggatózás után abban maradunk, hogy teljesen úgysem lehet kihagyni az iskolát az életéből, és egyelőre járjon be.
Vicces persze. Kázmér és Huba élőben. Ugyanakkor nem vicces, mert teljesen reménytelennek érzem én magam, ha őszinte vagyok, hogy az iskolának nevezett posványosító üzemnek bármi előremutató hatása lehetne a lelki és szellemi fejlődésre (hacsak a tanítónénik nem extrák, de itt pont teljesen átlagosak. Kedvesek, gondolom, de csak ennyi.).
