A védőnő ma megjegyezte, mikor végre elfelé tekeredett a festett vörösse, hogy ugye az István egy fehérbőrű kisfiú? Reflexből helyeseltem, nehogy erről is beszélgetni kívánjon, de nem vettem személyesen. Most este, ahogy nagyon ügyesen és büszkén hasalt épp a nagyágyon, hirtelen föltűnt, hogy tényleg milyen fehérbőrű. Nagyon. Egyelőre úgy tűnik, sokkal fehérebb, mint az Ilonavuk volt ilyen korban.
A védőnő azt is javasolta, hogy tanítsam a gyermeket forogni. Tanítani nem vagyok hajlandó, de hempergetni a babát nagyon kellemes dolog. Élénken figyelő szemekkel, maga alá húzott kezekkel megmerevedik, és élvezi a hempergést. Egyáltalán nem zavarja, hogy magától még nem megy neki. Újra és újra földeríti a látószögek váltakozása. Ezek az állhatatlan nézőpontok, hajj, nem idegesítik föl szerencsére.
Ma testvériesen jóban voltak. Semmilyen mértékű odabújás és szagolgatás nem tudta Trambulint a sodrából kihozni, és ez Cicénia lelkivilágának is nagyon jót tett. Ő szegény már rémálmaiban is az öccsit védi, napokban ébredt sírva arra, hogy álmában két lopó el akarja lopni a Trambulint, és az egyik ugyan eláll a tervétől, de a másiknak majdnem sikerül a rablás, de szerencsére beleesik az álmodó által a zongoraszobában fölállított csapdába. Sokáig az álom hatása alatt volt, nem csak negatíve értve, hanem úgy is, mint aki sikerrel akadályozta meg a babalopást.
Miután kiderült, hogy kártyában nem tud veszíteni, váltottunk a plasztiklabdazabáló vízilovas játékra, ahol négy plasztik víziló pályázik a megmaradt két darab labda elfogyasztására. Pár percen belül szinte megsüketültem a műanyag állatok műanyag etetésétől, és megint nem hagyott nyerni, egy ponton a kezével kezdte a vízilovak szájába söprögetni a kis labdákat. Azt kiabáltam, hogy csal, és magasra pakoltam a vízilovakat.
NEmsokára rá csörgött a szkájp, és a becseiek jelentkeztek, akiknek frissen installált szkájpjuk van. Ómit beültették a gép elé, itt meg a csörgés ismerős hangjára Icc rögtön kapcsolt, hogy most beszélni kell, és fél kérdést kivárva beszélt is, macskákról, szomszéd kutyákról, hóról és ovodáról, ami jött. Miután mindent elmondott, ami a szívén volt épp akkor, hátat fordított, és elment a szobájába könyvet nézegetni. Ő nem tett fel kérdéseket.
