Üdv e szép tavaszi estén mindenkinek, aki itt van.
Hosszabb szünet következik a blogban. Jó hosszú, felvonások közti nagyszünet,amikor jut bőven idő arra, hogy ismerőseinkkel beszélgessünk és kávézzunk és sütizzünk és barátkozzunk, vagy csak boldogan nézelődve lődörögjünk. Hiszen nemcsak a nagyszínpadon zajló történetekből él az ember. Hanemsőt.
Nem csukom be a blogot, csak behúzom a függönyt. Hajrá a büféhez! Éljen a szerelem!
- Hogy mondod el Kate-nek, hogy félsz éppen?
- Kétféleképpen.
Pitta ugyanezt teszi, csak sokféleképpen, s minden este, mminden este. Nem titkolt célja, hogy velem aludjon, s fő érve emellett, hogy fél. Leszoktam már a rafinált fajtájáról, ezért történhetett meg, hogy ellágyultam elsőre, amikor így szólt:
- Én kicsi vagyok és félős vagyok, a te ágyadban szeretnék aludni.
Élő lelkiismeretem és józanabbik eszem, Cimet is ott volt ezekben a sorsfordító pillanatokban, de a jóégértiezt, ő is ellágyult, és nem szólt rám, hogy kapjam össze magam. Ezt most keservesen bánjuk mindketten, mert Pitt a velem alvásra úgy rászokott mint torkos borz, és egy kínossá fejlődő együttaludt hét után tértem magamhoz. No, nem azért volt kínos, mert mániásan egyedülalvó lennék vagy nem lenne édesebb látvány egy 3éves rajongó tekintetű krapek lecsukódó pilláinál, nem-nem. Az sem viselt meg, hogy egyszer lepisilve ébredtünk, és azt sem vettem magamra, hogy időnként arcon rúgott legszebb álmaim közepette, nem-nem.
A kínos az volt, amikor ráébredtem, hogy egy imádnivaló manipulációs szakember áldozata vagyok, és a dolgok nem jó irányba indulnak el, ha ezt nem kezelem ennek megfelelően.
Nincs bajom azzal, hogy egy gyerek hozzámbújik éjjel ha rosszat álmodott. Vagy bárki bárkihez odabújik félelmében. Azért vagyunk a világon hogy megvigasztaljuk egymást, Nagyon szép dolog ez, és felülírja a szabályokat és a társadalmi normákat, amikor valaki odabújik hozzánk megnyugtatásért.
A bajom azzal van, amikor ez cigányútra megy, és úgy marad. Gyakorlattá válik. Ne szokja meg, hogy csak akkor nyugodt az álma, ha bebűvölte magát az ágyamba. Tudjon boldogan és bizalommal egyedül elaludni, ott úgyis mind egyedül maradunk.
Ezért tegnap este Pitt már a saját ágyából záporozta rám érvei sokaságát, de így is nehéz volt meggyőznöm. Meg kellett többször is ígérnem, hogy nem oltom el a villanyt, és hogy nem jön szellem ma este. A kegnehezebb az volt, amikor közölte, hogy ő nem kíván bátor lenni, ő félős szeretne maradni - itt párnába fojtottam a röhögést, s utána perfekcionizmusában bízva elmondtam, hogy nem lennék jó anyuka, ha megtanítanám neki az egyedülevést, a fölöltözést, a számolást, stb, de épp a bátorságot nem.
Ő ezt elfogadta, és rezignáltan elaludt. Igazából már 11 óra volt. Én ma már nem tudom, jól gondolom-e ezt, hogy bátornak kell lenni. De ha már így, akkor így.
Pitta: A butus Lucának nagyon félelmetes szeme van.
Én: Félelmetes? Miért?
Pitta (borzongva): Mert félelmetes .. olyan, mint annak a kövér kislánynak az Angéláéknál a helovin szülinapon.
Én: Jaj, arra a Misel nevűre gondolsz akinek ki volt húzva feketével a szeme körül és utána verekedett is valakivel?
Pitta (mélázva): Igen .. az nagyon félelmetes.. a Luca szeme is félelmetes..
Én (kezdem átérezni): És a Lucának ráadásul igazából olyan a szeme, nem festett félelmetesség. Uhh!!
(Számomra az a félelmetes, hogy ilyen apró részletekre is kiterjedjen egy ilyen pici férfi figyelme és ilyen alapvető összefüggés megkapisgálásáig is eljusson, mint ami pl. a szemfestés hogyanja és hatásai közt fennáll. Mert igen, butus Luca fekete söprűszemei überfélelmetesek, ha már Pitta leányszemek vonatkozásában köztudottan szétszórt figyelmét hónapok óta nagyjából koncentrálni tudják. A szépség és a félelmetesség itt, Lucus személyében is összeér, amiként a tigrisekben is, amik szintén le tudják kötni Pittát. Félelmetes ez a rilkei mélység a hároméves Trambiban: "Du musst dein Leben ändern!")
Butus Luca amúgy egyáltalán nem butus, bár kétségtelenül nem a beszédtechikája az erőssége egyelőre, hanem a fizikuma. Viszont egyre szebb és söprűszempillái vannak.
Pitta ambivalens érzéseket táplál irányában. Van, hogy már Luca látványától hanyatt-homlok futni kezd az ellenkező irányba, de olyat is láttam, hogy magától megközelíti a Fenevadat, sőt beszélgetésbe elegyedik vele, majd amikor szokásosan és ismételten fojtogató ölelkezéssel vegyes dulakodásba torkollik a csevej, akkor segítségért kiabál, majd sprint minél messzebb. Közben hessegető mozdulatokkal kiabálja, menj innen, menj innen, butusLuca!
Nagyvukk és kisvukk bekerültek a szentendrei katolikus oktatási komplexumba, és jól érzik benne magukat. Karak mindent meggyónt majd megházasodott, és napokon belül megszületik vukkok féltestvére, akinek nagyvukk nagyon örül. Nekem kis híján lett egy újabb gyerekem (erről már írtam korábban), illetve volt egy félresikerült kapcsolati kísérletem (erről nem írtam és nem is fogok), amely utóbbi augusztus végén véget ért - e kudarcok hatására és pragmatikus felhasználásával végre sikerült átmenekítenem magam hatórás munkaidőbe, ami ebben a szériában eddig a legjobb dolog ami történt velünk.
Ennek köszönhetem, hogy együtt és gyalogosan mehetek Cimettel az iskolába hétköznapokon, és ezeknek a reggeli sétáknak köszönhetem, hogy élhetően és vidáman kezdődnek a mindennapjaim, és számomra is hihetetlenül többnyire úgy is folytatódnak.
Pitta ugyan mindkettőnknél előbb kel, és ő segít az ágytól való válás nehéz pillanataiban nekünk, de később megy oviba, ő még nem kell siessen sehova. Butus Luca barátnője úgyis ugrásra készen várja, azért igazán fölösleges rohanni.
Lassan elmúlik minden manír és modor és menekülhetnék, érvényüket veszítik a stílusjegyek, és unalomba fulladnak öröknek hitt játszmáink. A tér összeszűkül egy kicsi pontra, amin éppen állsz, s "az idő tántorogva megáll". Nos, olyankor majd nem marad más, csak a szeretet, és uralkodásának nem lesz vége.
Pittával gyászidős szabadságom utolsó szép nyári napjait töltjük itthon. Pitta nagyon kellemes társaság, nehéz szívvel készülök vissza a papírgyárba.
Ma csokis pufit reggelizett szalámis kenyérrel. Azt énekeltem neki, hogy:
Volt egy icipici Pitta, piciszöszi Pitta, ki mind csak pufit evett/s ha az icipici Pitta, piciszöszi Pitta étele késlekedett/ akkor az icipici Pitta piciszöszi Pitta sírt hogy "kérek még pufiiit!!"
Ezt követően megkezdődött a délelőtt. Szép csíkos gatyát adtam Pittára, és lelkére kötöttem, hogy szóljon, ha bilire kell üljön. Ő ugyanazt csinálta erre, amit az utóbbi hetekben szokott, vagyis félóra múlva egy tócsa közepén állva közölte velem, hogy bilire szeretne ülni. Levetkőztettem, és egy új, kockás gatyát akartam ráadni. Mikor meztelenül ugrálva elszaladt előlem, nem futottam utána, hanem kivártam.
Jött is vissza, hogy vegyem le neki a borzalmasan hápogó műkacsáját a szekrény tetjéről, ahova tegnap hajítottam föl sunyiban. Rögtön válaszoltam neki: "ha nincs gatya, nincsen kacsa!" Pontosabban nem így mondtam, hanem inkább úgy, hogy: "ha nincs gatya, nincsen katya!" Ő ettől megszelídült, fölöltözött, s azt kiabálta: "ha nncs gacsa, nincsen kacsa!"
Tanulva az előző bilizésből, most odaállítottam a bili mellé, és megkértem, hogy NAGYONGYORSAN vegye le magáról a gacsát, és üljön rá a bilire!! Pitta NAGYONGYORSAN le is vetkőzött, rá is pattant a bilire, és várakozóan nézett. Ekkor megkértem, hogy keljen föl, és vegye vissza. Ezt is sikerült. Még kétszer megismételtük, aztán ebben megnyugodva, a bilin kicsit megpihenve megnézte a Minimaxon a nemtommit. Tényleg gőzöm nincs mit, nem voltak benne véres jelenetek úgy emlékszem.
Öt perc tévézés után megkéreztem tőle, mit néz. A képernyőn pár nagyfejű rajzfilmgyereket láttam, akiknek egy nagyfejű pedagógusarcú nő zöldborsót ábrázoló képeket mutogatott. Pitta azt modta, hogy épp tigrisek és oroszlánok harcolnak egymással, és harapnak és karmolnak. Ökológiai szempontokra hivatkoztam (erre fölösleges menjen az áram) és kikapcsoltam a tévét.
Utána teremfociztunk, játékautóval egymás végtagjait amputálgattuk, medve-tigris párharcoltunk, vörös és fekete macskáink meccsét figyeltük az ablakon keresztül, zöldborsó-levest főztünk és gombapaprikást, majd ebédidő lett váratlanul.
Pitta a zöldborsóból két kanállal evett, aztán elővette a reggeliből megmaradt pufit. A gombapaprikásra azt mondta, hogy büdös. Én egobol ragaszkodtam hozzá, hogy legalább egy falatot egyen meg, aztán ha nem ízlik, akkor nem kell ennie. Amikor Pitta látta, hogy nem lehet velem józanul beszélni, becsukta a szemét és bekapta a falatot, aztán kinyitotta és mély csodálkozással, közölte, hogy ízlik neki a gomba. Ezután egy egész tányérral megevett belőle.
Közben váratlanul kisnyúl-támadás ért bennünket, de Pitta elpupuzta őt is, meg a Nagy Bibát is meg Szellem Zsoltit is, sőt egy harmadikat is, akinek a nevét nem értettem. Ezek a háziszörnyeink tudniillik, akiktől a vukkok közösen rettegnek, pontosabban Cimet megidézi őket, Pitta meg élvezettel retteg tőlük.
A társalgás ilyesforma kanyarodását követően meg se próbáltam, hogy a kályhás szobában pihentessem ebéd után Pittát, mert háziszörny-szempontból az a veszélyesebb hely, ő tehát a dömperes könyvével fölpakolva boldogan elnyúlt a Cicc ágyában, és most is ott alszik. Én meg fölhajtom a kávét rögtön.
Szép napot nektek is.
