Lassan elmúlik minden manír és modor és menekülhetnék, érvényüket veszítik a stílusjegyek, és unalomba fulladnak öröknek hitt játszmáink. A tér összeszűkül egy kicsi pontra, amin éppen állsz, s "az idő tántorogva megáll". Nos, olyankor majd nem marad más, csak a szeretet, és uralkodásának nem lesz vége.
az elmúlásról kicsit másképp mint kovácsné
2011.09.07. 09:29 motka
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vukkok.blog.hu/api/trackback/id/tr606053202
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
