A főtéren fő barátaink a lovasbácsi meg a festők. Alapvetően kellemes köszönőviszonyban vagyunk minddel, különösképp nagyra tartjuk a lovasbácsit, mert neki vannak lovai meg kocsija, és volt már, hogy ingyér vitt körre minket. No meg neki tudjuk hogy van családja és felesége és gyerekei.
A festőkkel instabilabb a viszonyunk, eleve sokan vannak, léhűtők és valószínűleg kiszámíthatatlanok. A festők kiszámíthatatlanságából kiindulva én például minden ok nélkül a micisapkás festőnek évek óta mindig köszönök, míg a vörösfejű kappanhangúnak nem. Pedig egyikőjükkel sem váltottunk soha egy szót sem, ami alapján egyik méltó lenne a köszönésre, a másik meg nem. A sznob betelepült szentendreiek is kiszámíthatatlanok, nem lehet tudni, mitől veszik emberszámba a szegény művészeket és mitől nem.
A karikaturistának, aki mindig fiatal nője kezét szorongatva ül, szintén köszönünk, mert ő egyszer összebarátkozott Karakkal valami nyári éjszakán, s így valódi ismerősnek számít.
Aztán van a kerekszeműveges grafikus, akivel meg spontán bizalmaskodó kezicsókolom-ozásba keveredtem egy szintén fülledt nyári estén, miközben a Boldogság, gyere haza bömbölt a Kereskedőházból, és én meg leültem egy percre olcsó könnyeket ejteni az Angyal Borozó elé. A kezicsókolom megkülönböztette őt aztán az összes többi festőtől, szép és felhős napokon, csinos és kialvatlan arcaimmal is biztonsággal tudtam, hogy a főtéren nekem ez jár! és voltak olyan periódusaink, amikor krúdys hangulatot súroló álszemérmességgel zsebeltem be a napi adag kezicsókolomot.
Mígnem a napokban Karakkal és Trambival együtt sétáltunk el a festősor előtt, és az Én grafikusom hátat fordított nekem, visszafelé sétálva megint csak a hátát láttam, majd harmadszorra is ugyanazt. Karak annyit mondott erre, hogy ez a pofa negyedes, meg amúgy is csak ő nem bírja a festősorról a népzenét amit Karakék prezentálnak időnként a főtéren népművelési és pénzkereseti célokból. JA, és vélhetően sima férfirivalizálásból köszönget nekem amikor karaktalanul lézengek.
Egy világ omlott össze bennem, illetve állt rögtön egy ideje már érlelődő új alapokra.
Ma tehát Vukk és én közvetlen és pofátlan közelről megmustráltuk a grafikáit, tetszésünket fejeztük ki, majd én megkérdeztem, hogy veszik e a képeket, ő aszonta erre mit mondjon, mondtam hogy egy őszinte választ, őszinte ez a pasi? kérdeztem a mellette ülő aktuális csajt, aki partner volt a viccben, és mennyi képet addot már el, és stb. és nagyon direkten agresszíven voltam csajos és kacér (najó magamhoz harmatos lilomszálhoz képest), el is pirult, helyes volt, naggyon élveztem!
