Másra nem tudok gondolni, csak erre a föntire a tegnapi Trambi-sétáltatás után.
Mással nem lehet magyarázni, hogy soha ennyi kutyás ház mellett még nem mentem el, tele ugatós és félelmetes vérebekkel, Trambi szíve a torkomban dobogott jóleső izgalommal.
Közben találkoztunk a kanalizációsbácsival, aki ezúttal nem csak megkavarta botjával a cuccot, hanem be is mászott a lyukon keresztül a műhelyébe. Trambi alaposan megfigyelte a munkálatokat.
Aztán ahogy leértünk a Dunához, ahova a mutatóujjamnál fogva ráncigált le, épp elindult a szigetről a kishajó, széles ívben kanyarodott a móló mellé. biciklis jónők tucatjai érkeztek vele a városunkba, akik nagyrésze megcirógatta Trambit, miközben ő a visszatávolodó kishajónak integetett zord ábrázattal.
Ezt követően beszélgettünk egyenruhás rendőrbácsival (a kishajó menetrendjéről és árszabásáról), megfogdostuk a rendőmotort és a rendőrautót, megtaláltuk Szentendre egyetlen murvával fölszórt sikátorát, ahol Trambi markolt és dobigált, láttunk mentőautót száguldani és építkezéseket is dögivel.
Szerintem érzékelitek a hangsúlyokat kiemelés nélkül is. Már csak szippantóskocsi és helikopter hiányzott a napból.
