Tanyán voltunk vukkokkal Monor mellett Karak nagybátyjánál ma, vagyis szombaton.
Nagyon sok dolog történt velük. Először is Nagyvukk rókázott egyet a Thököly út és a Hungária körút sarkán, mert indulás előtt reggelizett, és rosszul lett az autózástól. Aztán a zuglói állomás alatti kocsmában ülve vártuk ki a vonatot, mert kedvelnivalóan olcsó volt a vonatjegy nekem és Karaknak, mert két hatéven aluli gyereket is hurcibáltunk magunkkal, és a különbözetből hotdogot meg ischlert vettem.
A tanyán kiderült, hogy a tavalyról ismert kisőzike valójában őzbak, és új, késjellegűen éles szarvacskákat növesztett. Félelmetesen is viselkedett, bekerítve is ijesztő volt. Karak és Nagyvukk száraz kiflidarabokat hoztak és osztottak ki a baromfik közt, majd elmentünk megnézni a lovakat, és Karak különös sárga vízinövényeket szedett Cimetnek, meg lefényképezte mobiltelefonnal, ahogy gumicsizmában álldogáll a locspocsban.
Aztán Istók aludt, de nem alhatott, csak egy órát, és ebédölési okból kelnie kellett. Mondjukrá hogy nem ettek rosszul, és engem is hagytak enni. Az ebéd bent volt Monoron, és utána ismét kimentünk a tanyára, és vukkok pónilóra ültek, mind a ketten, és nagyon bátrak voltak. A pónit Zsuzsának hívták, és én is ültem rajta egy kicsit, de aztán én nagyobb lóra is fölültem, és az még jobb volt, azt Apacsnak hívták.
Istókra egy nagyon kedves pasas vigyázott közben, aki ott lakik meg gondozza az állatokat, meg földműveli a földeket. Én nagyon jót beszélgettem a nap folyamán többszöri lépésben ezzel az illetővel, és tragikus dolgokat hallottam tőle volt feleségről meg nevelőszülőkhöz került gyerekekről. Még mindig meg vagyok kicsit rázva. Csoda, hogy még él a faszi.
Nyuszit is mentek nézni a vukkokkal, de közben Nagyvukkot megcsípte egy lúd! Karak ostorral háromszor végigkergette büntetésből a sunyi ludakat a baromfiudvaron. Aztán én is próbáltam az ostorral csattingatni, és jól összevertem magam, de párszor szólt is rendesen már.
Aztán hazajöttünk, már nagyon későn értünk haza. Karak kicsit elkísért minket a héven, de végül hazament sajátmagához, mi meg hazajöttünk ide. Szomorú voltam, amikor elbúcsúztunk tőle, de pár megálló alatt kiverték ezt az irracionális érzést belőlem a vukkok. Istók két megállóval a végállomás előtt elaludt, és nem is ébredt föl.
