Most hirtelenjében nem emlékszem írtam-e már arról, hogy hetente eljárunk egy borzalmasan burzsoá élményfürdőbe a vukkokkal és anyai nagyszüleikkel. Igaz, hogy pont az ún. élményrészét még nem próbáltuk, mert egyrészt centiméterfüggő hogy kit engednek föl a csúszdára,

bezony, a kicsik mindig kimaradnak az élmény legjavából, és valami 140 (!!) cm fölött jár csak az élmény,

másrészt nem szeretünk ANNYIRA nagyon csúszkálni, hogy ennek hiányát érezzük. Vagyis valami tisztázatlan fölhasználhatóságú úszójegy-bérlettel járkálunk át Dunakeszire erre a strandra; azért tisztázatlan fölhasználhatóságú, mert időnként közli a beléptetőkapuknál ülő valamely hölgy, hogy ezzel a bérlettel csak reggel lehet jönni, vagy hogy ez már lejárt, vagy hogy csak hétközben érvényes, vagy akármi hasonló.

A tízalkalmas bérlet során kitapasztaltuk, hogy bármilyen probléma esetén a technikai eszközökkel és/vagy önjelölt hatalmi szervekkel megszokott eljárást kell alkalmazni, vagyis szigorú és fokozatosan megkeményedő arccal visszanézni, közölni, hogy mi ezzel a bérlettel úszni járunk már a fürdő megnyitása óta és kívánunk ma este is, majd végezetül pár nyomatékos, lefelé irányuló ütést mérni a salterre, kvázi ideges ujjdobolásként. Ezt a sorozatot annyiszor ismételni, amíg be nem értünk, ezt követően sprint a szélrózsa különféle sarkaiban található 4 öltözőszekrény felkutatására, majd be a félhomályos padlófűtéses jacuzzis aromakabinos gőzfürdős gipszmaláj Édenbe, uhh.

Vukkokat persze nem a föntiek érdeklik, s mégcsak nem is a gyerekmedencének keresztelt lábfürdő, hálistennek, hanem a félóránként hullámzó "tengerpart", és a nemtomminek nevezett kombinált medence, ahol van némi pezsgető is, némi körbenusztató is, meg némi zuhanyozó is. Ezeket is zavaró, de tolerálható körülményekként viselik el, és minél távolabb úszkálnak bármelyik ilyen cucctól. Trambi egy-két barna női pofa esetén még kivételt is tesz, de a Vukk mereven elutasít minden ilyen gépi hatást.

Bár a hullámokat kifejezetten szereti. Azok azért kiszámíthatóak, meg azokat a tengeren is szereti.

A hét nagy híre, hogy a nagyobbik Vukk megtanult karúszók nélkül is fönnmaradni a felszínen. Talán már nevezhetném ezt úszásnak is. Nagyon büszke vagyok rá. Trambi meg megtanult egyedül uszkálni karúszókkal, illetve szakszerűen kifújni a szájába és orrába kerülő vizet, valamint vizipólózni nagyfiúkkal.