Új dalt tanultam, amit Nagyvukk már tudott az ovis néptáncról. Állandójan elfelejtődik a dallama és akkor őt kérlelem, hogy juttassa eszembe. Ezen dudorásztunk tegnap este is, hogy zöld erdőbe jártam virágok között/ott láttam egy kislányt koszorút kötött/mondtam neki, hogy!

itt a szöveg is összezavarodik, mert két refrénvariáció van,

kössön nekem is/adok érte csókot huszonötöt is. Neki ez a kedvence, mert csókolkodnak benne, mint a flakonok a kád szélén, meg a Bambi opusz egy modern földolgozásában tavasszal kábé mindenki az erdőben.

De nekem a másik a mániám, mégpedig hogy mondtam neki hogy! milyen aranyos/akkor szép a kislány mikor takaros.

Utána dünnyögve meg szoktam jegyezni, hogy azt meg a jóég tudja mit jelent az hogy takaros .. de most Nagyvukk meghallotta, és odakiáltott nekem, hogy ez olyan kislány aki egész nap az ágyában fekszik! Komolyan elgondolkodtam, mert nem értettem, miért pont erre gondol, bár énszerintem is attól szép a kislány amikor sokat alszik,

de Judit a fölső szobából gyorsabban kapcsolt mint én, hiába, ő is pedagógus, hogy nem takarós az, te, hanem takaros!!

DE azt ő sem részletezte, hogy mi az a takaros, ez most tűnik föl, hehe.