Istók ma egyedül ette kanállal a paradicsomlevest.
Cicc pedig megtanult százig számolni.
Egyre többször játszanak már csak egymással is el. Kis incselkedés, némi piszkálódás mellett is boldogan vannak együtt, és nagyon sokat nevetnek egymáson.
Karak és Cicc együtt karácsonyoznak mától holnaputánig, Istók meg én pedig a Szentendrén a részemről családdal. Ez a széttöredezés, ami állandósulni és halálba futni látszik mind Karak és én találkozásainak, mind a kettőnk közös jövőjébe vetett bizalmunk folyamatos csökkenésében, félelmetes. A csiki-csuki játszma fölőrli az összes szépet ami volt s ami még lehetne, s a megoldást két homlokegyenest ellenkező módon tudnánk csak vállalni. Én nem tudom rávenni Karakot a szerintem üdvözítő lépésre, ő ultimátumként számomra elfogadhatatlan feltételeket szab. Rosszabb, mint egy rémálom.
Mit ér a karácsony csoda meg újjászületés nélkül? Hol lehet az ilyesmit kilobbizni? Úgy ítélem meg, hogy rá vagyunk szorulva, szóval még fizetnék is érte, csak azt nem tudom kinek kell és mit.
