A fürdéstől nagyon kimelegedtek, így egy pucérkodós félóra kell a visszahűléshez. Trambi csak fetreng, gagyog s ragyog, Vukk viszont jól megkoreografált meztelentánca után egy kellőképpen komoly mértékben poros könyvecskét vakar elő az ágyam sarkából, ami történetesen egy református énekeskönyv. Fölcsapja s mesélni kezd:
"Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember és a felesége. Özvegyek voltak. Egyszer a szegény ember elment pecázni, és fogott egy halat. A ponty azt mondta neki: hallod e te szegény ember, én bármit megteszek érted. De a szegény ember nem kívánt semmit, hanem visszadobta a pontyot és hazament. Otthon a felesége azt mondta neki: menj vissza és fogd ki megint azt a pontyot és azt kívánom, hogy én legyek a világ úrnője és hogy teremtsen ide egy csodálatos palotát a lábaim mellé!"
Ma nem voltam hazardőr állapotban, így ennél a pontnál bepelenkáztam a Trambulit, nehogy örömpisilésben törjön ki a kis mukikám, Vukkocska meg tüsszögött egyet, így mese közepén kapott a nyakába egy adag pizsamát, amit szakszerűen föl is húzott magára.
Ezután megitták esti innivalójukat, majd coportosan elindultunk a házon keresztül, hogy megkeressük a Holdat. Valamennyi létező ablakon kilestünk, de ma éjjel a Hold elrejtőzött Trambi elől. Méltatlankodva a Hold hozzáállása miatt, de nyugodt lelkiismerettel (mivel mi mindent megtettünk föllelése érdekében) visszamentünk a kályhás szobába, és Trambi rögötn elaludt.
Nagyvukk elhelyezkedett a saját ágyában, keresztben, párnákkal szinte merőlegesre fölpolcolva magát, hogy az esetlegesen erre kószáló álommanók jól lecsússzanak rajta és seggre is essenek aztán, és közölte, hogy Mesét! és Kettőt! Vagy hármat! Nagyon kategorikusan közöltem, hogy Pontosan kettőt, és megkértem, hogy nagyon gyorsan válassza ki a könyvet, amiből azt a pontosan kettő mesét kéri ma este.
Karaktól kapott könyv volt, két Jékely Zoltán mesével, amiket szépen és nagy átéléssel elő is adtam neki. Megfigyeltem, hogy amikor a betűket alig látom az álmosságtól, akkor artikulálok és hangsúlyozok a legszebben, mert ilyenkor, a szövegre való legcsekélyebb odafigyelés nélkül megfelelően tudok az olvasásra magára koncentrálni.
Ahogy kimondtam a végszót, zümmögve szunnyadó gyerekem kipattant az ágyból, műanyag sárga motorjára ugrott, és süvöltözve kiszáguldott fogat mosni. Fogmosás után még kért melegvizes üveget a lábához, először nem volt elég meleg, aztán túl meleg volt, harmadjára épp jó lett. Ezután elmondta nekem, hogy nagyon fél valamitől, de nem tudja, mitől, azt is elmondta, hogy rosszakat szokott álmodni, majd miután ezt mind megbeszéltük, fekve maradt.
Most itt tartunk. Jó éjt mindenkinek!
