A napokban azon gyötrődtem, hogy szabad-e egy kisfiút, oké, fiúbabát Trambulinnak meg Macalkának meg Manófejnek meg Cumimanónak meg egyéb ilyesminek hívni, amikor pedig szép anyakönyvezett nevei vannak, kettő is. Gyöngébb idegzetűek itt most navigáljanak tovább, akárhova.
Azon estem pirinyót pánikba, amikor rájöttem, hogy egyik nevét sem tudom még mindig hozzá illőnek találni, sőt, rengeteg egyéb nevet tudok, amit inkább tartok hozzá illőnek. Ezért tiszta jogosnak tartom a megkövezést, mint kritikát kifejező reakciót.
Azt fedeztem föl, hogy a gyermek nevei csakis és pusztán rólunk, a szüleiről szólnak, arról, aminek mi magunk tartjuk őt. Az első keresztnév jelentése korona, koszorú - ezt Karak választotta, aki valóban saját dicsőségének és ügyes nemzési metódusának élheti meg a stramm fiúbabát. Vannak akiknek (még) csak lányaik vannak, hát, ezeknél a nyomorultaknál Karak már többet teljesített. Jelzem, ez saját rosszindulatú meglátásom, Karak ilyet nem mondott, de sose lehessen tudni az ilyen ravaszdiaknál.
A másik keresztnév jelentése lélegzetvétel, lélek, ezt én pattintottam ki az agyamból, és számomra Trambuli valamilyen módon tényleg a szabadsággal asszociálható, ha ez paradoxnak is hangzik, merthiszen hogyan is növekedhetne a szabadságérzetem plusz egy gyerek megszületésével. Nem tudom, mégis valamiért olyan érzésem van vele kapcsolatban, amióta csak tudomásom van létezéséről, hogy friss levegő áramlik be általa az életembe, életünkbe.
Szóval ezek szép dolgok valahol, de egyelőre bánt, hogy magának a gyerekecskének egyik nevét sem tudom még mondani. A nagyobbik vukkhoz meg igazából mindkét neve illik, az is, ahogy inkább Karak hívja, de az is, ahogyan én hívom meg az ovodai ismerősök. Hm-hm.
