Jogos egyébként, hogy a Trambulin nem túl fiús név. Én ebben annyira nem vagyok merev, ezért nem zárom ki, hogy hirtelen vagy lassú változás folytán egyszer majd másik néven fogjuk szólítani. Kialakul ez, én úgy vagyok vele, hiszen nekem is 20 év kellett hozzá, hogy rájöjjek, nem tudok azonosulni a nevem kommersz becézett változatával, hanem a teljes keresztnevemen szólok magamhoz ritka beszélgetéseink alkalmával.
Ez igaz lehet másokra is, még a gyerekekre is, vagyis próbálom nem erőltetni a Trambulint sem, és mást sem. Szóval néha már spontán leistvánozom a kis vaddisznófülűt, de következő percben meg érzem, hogy azt szeretné hallani, hogy"kuci-kuci", mert röhögni szeretne, és ez eddig a legviccesebb, amit én tudok neki mondani.
Érdekes megfigyelni, hogy néha érezhetően akar dolgokon nevetni, és ilyenkor kajánul csillog a szeme (mint az Albert szemüvege barátai szerint), ilyenkor támogatóan kacag még a lapos poénokon is. Ilyesmiben kifejezetten engedékeny és empatikus, egy kellems társasági figura benyomását kelti.
Amiben viszont nem enged, azok a zöldségek. Ki kell mondjam, bármennyire is fáj ez nekem, de Trambulin nem szereti a zöldségeket és egyáltalán nem eszi meg őket. Persze nem adom föl, most jön majd a húslevesbe való belefőzés, meg az ízesítéssel való variálás, úgyhogy még bármi lehet belőle. De ezek már burkolt erőszakoskodások lesznek, mert alapvetően az kiderült az utóbbi két hétben, hogy a zöldségeket. Utálja. Jaj.
