vukkok

Cimet az udvarban épített ma a tegnapi hómeber mellé egy másikat, amelyiknek fenyőágak vannak az oldalába szúrva, így angyalnak minősül.

Tegnap meg a védőnői státuszvizsgálat után (ahol lemérték hogy tökéletesen hall és lát) a Stéger közi játszótéren építettünk egy hólényt, aminek oroszlánfeje van (szerintem, Cirom szerint papagájfejű és ómira is hasonlít), és dús keblei, amely keblek vízilóra is hasonlítanak egy bizonyos szögből,

valamint egy egymással szemben földhöz lapuló macskát és kutyát, ezek nagyon élethűre sikerültek, A macskát a Kitusról mintáztuk, a kutyát pedig a Kozmoszról.

Szánkóztunk Trambival, olyan szép volt a hó. Az udvarba gondoltam csak kiengedni, amikor már sokadjára hozta oda nekem a hócipőit, de az udvaron ő a kapuhoz ment és megfogta a szánkót is, ebből azért még én is értettem.

A Kerényi parkig elhúzigáltam, illetve mentünk is sokat, mert rövid a szánkó zsinegje, aztán ott jöttem rá, hogy nagyon meredek a domb, Trambi még kicsi ehhez. De ha már elkínlódtam magunkat szánkóstul odáig, akkor valamit kellett virítani is, ezért beleültem a csúszkába, Trambit előrevettem, és gyí.

Sokkal meredekebb volt a domb csúszva, mint kinézett föntről, és törtpillanatok alatt arra is rájöttem, hogy lefékezni sem tudom, ezért aztán meg se próbáltam, hanem mentünk. A kávézót kikerültük, a fáknak se mentünk neiki és szépen becsúsztunk a hinták s a kávézó közé.

Trambi érdekes nem sírt, ettől bátorságra kaptam, és még háromszor fölcipeltem és lecsúsztam vele, majd miután egy kis hintázással kipihentük a dolgot, még egyszer lecsúsztunk egy arra tévedő kisfiú és hozzá tartozó apuka unszolására. Utólagosan erős a gyanúm, hogy versenyezni akartak, és azt hitték a nyomorultak, hogy mert én lány vagyok, a Trambi meg baba, könnyű sztori leszünk - hát, 10 méterrel messzebb csúsztunk, mint ők, és sokkal gyorsabban is.

Aztán nem akartak többet csúszni, mi pedig hullafáradtan hazaballagtunk. Vinni már sokat nem bírtam, így sétálnia kellett, de nem bánta.  

Vukk továbbra is csúnyán beszél. Vagy hogyan is fogalmazzak - nem beszél csúnyán, szépen és választékosan beszél, de leginkább egy érdeklődési terület körül forognak ezek a szépen megformált mondatok és versikék.

ismét meg kellett beszéljük, hogyan keletkezik a baba. Vagyis ez a megbeszélés úgy történt, hogy elmondta nekem, hogy az apukákban van sok kis golyó, az anyukában egy nagy golyó, és ezek együtt hozzák létre a babát. Amikor ezt elmesélte, meglepődve kérdeztem, hogy ezt honnan tudja, mire közölte, hogy tőlem, mert ezt én neki régen elmeséltem.

Erre sem emlékeztem. Akkor csak vannak emlékezeti bajaim.

No de azért a mostani beszélgetésnek is voltak eredményei, mert ezúttal megtudta tőlem némi unszolásra, hogy a kedvenc szavai milyen összefüggésben állnak a baba megalkotásával, meg azt is, hogy a baba nem az ennivalóval egy helyen van az ember hasában. Mindkettő információt megnyugvással értékelte.

Ne tegye föl senki a kérdést ezek után, hogy hány éves korban kell megkezdeni a felvilágosítást. A felvilágosítást ugyanis a gyermek többnyire már sokkal korábban megkapja, mint mi ezt gondolnánk. Vagy mint ahogy saját emlékeink alapján gondolnánk.

Vukk holnap ötéves. Az ovodába ebédhez torta kell, így holnap délig torta lesz.

Teljesen elfelejtettem, hogy ebben az oviban az a szokás, hogy épp aznap ebédre tortát visz az illetékes ünnepelt. Vagyis valószínűleg ez minden oviban így szokás. De ezt is már teljesen elfelejtettem.

Ezt vagy azért felejtettem el, mert a Vukk születésnapja ennyire az ünnepdömping végében van, vagy azért mert rég voltam ovodás. Vagy azért, mert összevissza álmodok mindenfélét mostanában, vagy pedig azért, mert ébrenléti tervezgetéseim leamortizálják a rövidtávú elképzeléseket.

Ez az utóbbi lenne a legérdekesebb megoldás. Ha van rövid- és hosszútávú emlékezet, miért ne lehetne rövid- és hosszútávú jövőképzelgés is. Ha pedig van ilyen, könnyen lehet, hogy különböző agyterületek körébe tartoznak, és ilymódon amikor az egyik gőzerővel dolgozik, a másikban gyorsan por lepi be a gyereked holnapi születésnapját meg a vele járó tortakötelezettségeket.

Lényeg, hogy mindig mindenre oda kell figyelni!! Egy kicsit nem figyel az ember pl. a halászlé közben, és már a torkában találja a halszálkát. Vagy sok hasonló más dolog is történhet, ugye.

A főtértől hazáig egész pontosan 214 lépés van. Vukk ugyanis számolta a mai hófúvásban hazasétánk közben, onnét tudom.

Istók ma egyedül ette kanállal a paradicsomlevest.

Cicc pedig megtanult százig számolni.

Egyre többször játszanak már csak egymással is el. Kis incselkedés, némi piszkálódás mellett is boldogan vannak együtt, és nagyon sokat nevetnek egymáson.

Karak és Cicc együtt karácsonyoznak mától holnaputánig, Istók meg én pedig a Szentendrén a részemről családdal. Ez a széttöredezés, ami állandósulni és halálba futni látszik mind Karak és én találkozásainak, mind a kettőnk közös jövőjébe vetett bizalmunk folyamatos csökkenésében, félelmetes. A csiki-csuki játszma fölőrli az összes szépet ami volt s ami még lehetne, s a megoldást két homlokegyenest ellenkező módon tudnánk csak vállalni. Én nem tudom rávenni Karakot a szerintem üdvözítő lépésre, ő ultimátumként számomra elfogadhatatlan feltételeket szab. Rosszabb, mint egy rémálom. 

Mit ér a karácsony csoda meg újjászületés nélkül? Hol lehet az ilyesmit kilobbizni? Úgy ítélem meg, hogy rá vagyunk szorulva, szóval még fizetnék is érte, csak azt nem tudom kinek kell és mit.

Kultúrantropológiai kincsekről van szó, kellő tisztelettel, de távolságtartással kéretik kezelni:

Ence Pence Mence volt Vukk babakorában.

Trambi pedig Ucuka Pucuka, Ucuka Pa', illetve Tete Mete Mata Mutu szokott lenni.

(öcsémről maradt még fönn ilyen 22 évről korábban, ő Tula Putula volt).

A nemalvás egyenlő a lassú szepukuval.

Azt a pikapu kuszu mindenit a rohanó világnak.

Cirom elkezdett kifejezetten csúnyán beszélni. S ami külön rosszul érintett, ma kiderült, hogy az egyik legcsúnyább szót (azt mondta egyik nagyrabecsült rokonának, hogy ő csak egy senki), amin eléggé leszidtam, azt egy általam olvasott könyvből tanulta. A bűnös könyv a Momo, ami egyébként csak bájos, de valóban, a kétszázakárhány oldalból az egyiken egy párbeszédben a történetbeli mumusok egyike lesenkizi az egyik főhőst.

Ő meg rögtön jól megtanulta, és kiválóan alkalmazta is. Nem dimenzionálom túl, de elgondolkodtam, hogy akkor minek erőlködni azzal, hogy megvédjük a gyerekeinket a primitív beszédtől? Ha valakinek van füle a megfelelő szavakra, és van vehemnciája az alkalmazásra, az a Csipkerózsikából is ki fogja hámozni, hogy Rózsi és a herceg miket sugdostak egymásnak az erdőbeli első randevújukon, amikor a tündérek épp nem figyeltek oda.

A csúnya szavak kimondására és az ezt követő retorziókra fordítandó idő megtakarítása végett Cimet és kreatív nagyanyja egy közös szóban állapodtak meg, ami tartalmazza a legfontosabb csúnya, de még gyereknyelvi szavakat, de hangzásra kellemes, és könnyen meg lehet zenésíteni. Ez a szó a pikapu, a megfejtéseket kéretik megtartani magunknak.