Okokat nem keresek inkább, de észre kell vételezzem, hogy nagyvukk még csak ősztől lesz iskolás, de naplót ír, kulcsosat, és afelől érdeklődött nálam a minap, hogy hogy írják azt, hogy "randi". Mondom, így, ahogy mondod. De hogy egy vagy két "d"-vel. Mondom, egy "d" elég. De ő két "d"-vel akarja írni, toppantott egyet és haragosan összevonta a szemöldökét.
Mint frissensült és karrierista közszolga magyartanári végzettséggel, első szigorú, "d" betűre vonatkozó kérdésére már egy részletes választ akartam adni a "randi" szó etimológiájával kapcsolatban, hogy ez a "randevú" szó rövidítése, amely a francia "rendez vous"-ból jön, ami ugyanígy találkát jelent előre megbeszélt helyen és időben.
Aztán ezen még el is tűnődtem, hogy ez milyen projektszerű már és milyen fantáziátlan, előre megbeszélt helyen és időben találkozni, s ezt a szerelem nevű radikális és nem-projektszerű érzéssel összefüggésbe engedni, amikor e dolgokban imádnivalóan földönjáró vukkocskám rámreccsent:
- Akkor lehet két "d"-vel?
Persze, mondtam engedékenyen, írd két "d"-vel. Amikor viszont a szemem elé dugta a produktumot, azt nem bírtam ki, hogy ne jelezzem, hogy az "n" betű a "d"-k mennyiségétől függetlenül odakívánkozik még. A felterjesztésem azonban süket fülekre talált, a napló további részeiről pedig nem írhatok. (Vigasztalásul elmondom, hogy én is ennyit tudok csak, a többit kulccsal levédte vukk).
