Kovácsnéval festőórára visszük a gyermekeket Pomázra, egy gyönyörű városszéli vikkendházban festőnénihez. Miközben Vukk és barátnője festenek, mi pénzt költünk valahol vagy sétálgatunk a tűző napon lovakat nézni vagy nem tudom mi lesz jövő héten.

A múlt héten Vukk egy csodaszép sólyommadarat festett, míg Agi rajza egy felemás kutyát ábrázolt aki egy kosrából néz kifelé- Vagy bocsánat, nem kutya volt, hanem majom. De kutyára hasonlított. Kovácsné bizalmatlanul és rosszkedvűen ment aznap haza, és végig a festőnéni alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról vitatkozott velem.

Ma Agi csodaszép dombos-fás tájat festett, egy elég jó kecskével az előtérben, míg Vukk egy kopár fennsíkot, előtérben egy Terminátor-szerű Hófehérkével. A napom mélypontja volt, amikor megláttam a rajzot, és miután a gyerekek kimentek labdázni, nem bírtam nem megkérdezni a festőnénit, hogy miért nem avatkozott közbe a Hófehérkénél (magyarul szólva miért fizessek azért hogy elrontja az amúgy szépen és ízlésesen rajzoló gyerekemet)?

A festőnéni válaszul elmondta, hogy a gyermekem 5 éves (amit eddig nem is sejtettem), hogy mindent instrukciót nagyon értelmesen és ügyesen követ (akkor ezt a Hófehérkét nem is magától követte el?!), valamint hogy ma sokat mesélt és énekelt a gyerekeknek, és hogy a Vukknak nagyon tetszett az egyik dal (szóval nem is festőnéni, hanem dalásznéni?). A fejem kezdett lassan napszerűvé válni, a felületén lüktető napfoltokkal, s erre végső érvként kibökte, hogy azt tanulták ma, hogy ami a kép elején van, az nagy, ami meg hátul, az kicsi, és Vukknak a kedvenc mesefigurája ma a Hófehérke volt, hát ezért és így történt minden..

Némileg megenyhülten tehát, de bizalmatlanul és rosszkedvűen mentem aznap haza, és végig a festőnéni alkalmasságáról vagy alkalmatlanságáról vitatkoztam a kovácsnéval.