Azt hallottuk a katolikus érzelmű verebektől, avagy a jólinformált anyukáktól az ovi környékén, hogy nehezebb bekerülni a katolikus iskolába mint az ELTE jogikarra, mert az idén pl már csak két (!!) szabad hely van az induló első osztályba olyanok részére, akiknek nem jár testvérük már az iskolába. Mert a testvérek előnyt élveznek fölvételnél.

A verebek olyan babonás tippeket adtak a bekerülési esélyek javítására, mint pl nagy összegekkel támogatni a plébánia alapítványát (ez nálam kiesik, nincs annyi pénzem, meg a bizonytalanra spúr vagyok azért), meg résztvenni a szülői jótékonysági bálon (ez is kiesik, mert nincs kivel menjek, tánc nélkül meg nem vagyok hajlandó bálba menni), illetve szorgalmasan járni a vasárnapi misére.

Ez utóbbi alkalmazása mellett döntöttem:

- olcsó

- nem kell hozzá táncpartner

- jó a zene

- lelkileg építő hatású lehet.

Ennek megfelelően elkezdtünk misére járni, pár hete már rendszeresen.

Vukk első héten a mise nagyrészét ölembe hajtott fejjel aludta át. A rákövetkező héten Trambi is jött velünk, így az emeleti játszószobában randalíroztak főleg, a mise hangjai fogjukrá hogy beszüremlettek a játékok közé, de nagyon haloványan. Ezt követően Trambi keresztmamájával és öt gyerekével együtt sikerült menjünk, ez volt a legautentikusabb mind közül, és Vukk még a sorba is beállt az áldásért.

A múltkori misén végig az első sorban ült előttem, csodáltam is érte, hogy bírja ilyen kicsi létére végigülni. Hazafelé menet elmesélte, hogy végig nézték egymást az egyik fiúval aki a papbácsi mellett ült. A szemüvegessel, amelyik úgy nézett ki mint a Félix. Mondtam, ja, volt egy olyan szemüveges, láttam én is.

A mai misén csak olyan szögben kaptunk helyet, ahonnan nem látszott egy árva ministráns sem, így pár perc múlva gyúrogatni kezdett, hogy menjünk föl az emeletre. Tíz percig bírtam, aztán fölmentünk, és ott komplett, Vukknak való társadalmi élet várt minket - a helyes ismerős kis- és nagyfiúk és apukák mind az emeleten ültek, többen integettek és köszöngettek is Vukknak, aki nagyon jól érezte magát innentől fogva a misén, és hazafelé is ebben a szellemben szinte röpült mellettem.

Én azért próbáltam imádkozni a mai misén többek közt, hogy legyen jelen Krisztus a mi kettőnk misére járásaiban. Mégha az mindenképp kedvező hozadék lehet ha Vukk a rendes katolikus fiúk között kezd vadászni, vagy ugye bekerül a katolikus suliba. De akkor sem ezek az elsődleges célok, na.