_ Vukk: Anya, én azt hiszem szomorkásnak születtem. Mindig szomorkodom.
- Én: De min szomorkodsz?
- Vukk: Hát, mindig szükségem van valamire. Valami mindig kell. Meg mindig unatkozom.
- Én: Csak a buta gyerekek unatkoznak mindig. De mire van szükséged?
- Vukk: Hát .. wgy fölfújható medencére ..
- Én: De hát ezt is megunod egyszer. Mindent megun az ember. Igazából mire van legjobban szükséged.
- Vukk: Megígéred hogy enm mondod el senkinek?
- Én: Persze.
- Vukk: Tudod, a Regő most a Kincsőt szereti, pedig a Kincső az mindig blabla stb.
- Én: Azt hiszem, ehhez csak kis türelmed legyen. Ha nagy leszel, lesz majd olyan fiú aki téged fog szeretni meg te is őt. Ez tényleg egy fontos dolog. Szerintem is.
