Trambi ma a fenekemet csapkodta perceken keresztül. Először büntetési szándékkal, merthogy nem emeltem föl abba a szent minutába hogy neki erre támadt igénye - majd ahogy észrevette, hogy a hátsómat beborító farmernadrágon milyen jó hangosan csattog az ő kis tenyere, úgy módosult a kezdetben szemrehányó hangvételű rikoltozása mélytónusú nevetgéléssé.
Máskülönben fejjel előre lecsúszott ma egy székről, fél métert eshetett kábé, de gyorsan fölugrott, dühösen kiabált egy sort, és megint visszamászott a székre, és onnan tovább az asztalra. Asszem ezt a rovatot fölösleges is tovább részletezni.
