Valamelyik nap az oviból a balettóra felé menet verset költöttem Vukk társaságában. Neki rögvest elmondtam és értő közönségnek bizonyult. Tíz percig kacagott és a verset ismételgette.
A verset este elmondtam aktuális lakóközösségünkben is (avagy nagycsaládunkban, avagy kommunánkban, avagy otthon), és nem vettek komolyan. Majd azt is mondták, hogy az egyik szó nem is létezik, és amúgy is. Vukk ezúttal is a pártomon maradt, és kitartott amellett hogy a vers pedig nagyszerű. Napokkal később is megbotránkozva emlegette, hogy a nenusnak meg a nannyának nem tetszett a vers!!
Íme a vers:
.
Szentendre
.
Macskakő
kocsiló
kutyakaka
.
.
