Betegek voltak, meg még mindig azok. Kisvukk nagy türelemmel volt lázas, nehezen izzadt át, de lelkileg jól viselte a gripát, Nagyvukk viszont lázálmokkal és belladonna gyógyszerképi jellegzetességekkel cifrázott változatban szenved, ami már kicsit érdekesebb ügy.
Folyamatosan 39 fokos láza van, már három napja, többszöri átizzadás után, és több éjjel volt már lázas rémálma, rossz emberekről főleg, hol katona akarta lelőni az oviban, hol az udvarban lestek rá félelmetes idegenek. Szerencsére hangos elhessegetésre jól reagálnak ezek a hívatlan fantázialények.
Unott arckifejezés ül egész nap az arcán, ugyanakkor intellektuális magasfeszültségben vibrál. Énekesnő akar lenni, kitalálta, és ezért énekeket kér hogy tanítsak neki, amiket még nem ismert. Tanítónénisen dicsérgeti hogy végre két év után normálisan meg tudom szólaltatni a mapuche furulyát, azt mondja, nagyon jó, ez már szépen szól! Zenéket kíván hallgatni, fürdés közben is kért cd-t, elalváshoz is kért Kalákát. Nagyon felsőbbrendű és kategorikus stílusban kommunikál így lázasan, és néha meglepetésszerűen elnyaffintja magát, de mintha ezúttal nem indulatból csak díszítőelemként.
Öntudatos beteg. Orvosságvizet kötelességtudóan nyeldesi, és bármikor kapható egy lázmérésre. Válogatós, de öncélúan az, csak a válogatósság kedvéért mutogatja hogy amott akar aludni, nem itt! majd fél percen belül elhalóan közli, hogy jaj mégse, mégis itt akar aludni. És ezt lédilájk szeszélyességet az összes elképzelhető dologgal kapcsolatban zongorázza, három napja.
Tűnhet úgy, hogy fárasztó ez. Valamiért mégsem az, de nem az anyai hősiesség, nem is a pótolhatatlan családi segítség miatt, hanem azért, mert nagyon érdekesen kezeli ezt a betegeskedést. Szinte azt mondanám, hogy szórakoztató. Folyamatosan berreg az agya és kreativitása tetőzik a napokban.
De nem mondom, mert azért 39 fokos láz többnapon keresztül nagyon kifárasztja szegénykét, és azért ilyen átszellemülten aranyos.
