Trambit ma valaki megkérdezte, hogy hol van anyci orra? Megmutatta. Aztán azt is megkérdezték tőle, hogy hol van a szemem, a szám, a hasam, a kezem, a lábam és a hajam, ilyen sorrendben, és MINDET megmutogatta. Nagyon büszke vagyok rá.
Amúgy voltunk vele a Cimet ovijában játszódélutánon, és ott nagyon rájárt a rúd, valamiért többen is kirángattak a kezéből játékokat meg a fejét csapkodták (volna) meg a szemét nyomták (volna) ki, de ott voltam, és visszanéztem rájuk, így megúszta a természetes szelekciót, viszont még így is sokat sírt. Fura látni, hogy kiköpött angyal kinézetű kislányok milyen náci hidegvérrel tépkednek ki náluk kisebb trambik kezéből játékautókat. Nagy tapasztalat volt ez Trambinak biztosan. Eddig hihette ugyanis azt, hogy csak a Cimet hajlamos az ő szadizására, most már azt is tudja, hogy a Sátán minden angyalarcú gyerekben benne rejtőzik.
A következő lépés az lesz, gondolom, hogy megtanulja, hogyan célszerű kezelni ezt a mindenkiben ott rejlő gonoszt. Már csak azért is, hogy ne kelljen féltenie a játékautót meg a szeme világát. Én bízom a Trambiban.
