A város legelitebb cukrászdájába mára bemutató babazenés foglalkozás volt meghirdetve, ingyér. Tíz előtt öt perccel letelefonáltam, hogy tényleg van-e, majd a nyakamba vágtam Trambit és levágtattunk a helyszínre. A szerb templom mögötti részen van egyedül hó már, de ott nagyon sok, így ott gyalogosan kellett mennie, nekem pedig négykézláb, de így is alig tíz perc alatt odaértünk.
Kellemes meglepetés volt - egy férfi tartotta! Mai (meg vélhetően mindenkori) elnőiesedett babaringatós világunkban sztárgyanús minden férfi aki ebbe belevág. Citerát is hozott, gitárt is, valamint kukoricacsöveket, mákbotokat, kolompot és kiscsöngőt (nomeg nagyabonyi toronyórát lánccal) és kiváló tarisznyás-hagyományőrzős típusú játszóházat tartott. A hangja néhol kicsit fátyolos volt, és időnként egy papírsalátába leselkedett oldalt, ebből látszott hogy szűzies kezdő a szentem a szakterületen, de az anyukák ezt megbocsátották neki, a babákra meg alapból nem jellemző a szőrszálhasogató kritikus életfölfogás.
Istók az ölemben ülve szemlélte a pasast, közelebb nem kívánkozott, de valamennyi programpontot abszolválta, vagyis rázott és tört mákfejet, dörzsölgetett kukoricacsövet és be is kapott egy kukoricaszemet (amit én utána kiszedtem a szájából), előbbiért később orron vágott kiscsöngővel, a nagykolomppal elszaladt, valamint megcsapdosta a citera és a gitár húrjait. A végén ajándékba kaptunk három rózsaszínű tökegyforma marcipán macskát, ami kisfiút teljesen hidegen hagyta, de én nagy örömmel pakoltam el, mert a nagyobbik Vukknak viszont ezek biztosan tetszeni fognak.
Hazafelé Istók az Angyal borozónál még teljesen fitt volt, de pár perccel később, a szerb templom mögötti egyik hókupac tetején ismét hirtelen módon bevágta a szunyát. Megint úgy, mint az előző posztban, öntudatlan állapotba került két szempislanás alatt. Ezúttal nem volt szánkóm, így karjaimban vittem haza. Arra sem rezzent meg mikor a kulcsomat keresve ide-oda pakolgattam őt magamon, arra sem, amikor beleakadtunk kesztyűstől a kilincsbe, és arra sem, amikor levetkőztettem és ágyába raktam.
Egyre jobban értem a férfilelket azt hiszem, s ezzel párhuzamosan a tisztelet is növekszik bennem. Ezt cinizmus nélkül mondom.
