Embere válogatja, kiből mivel lehet az utolsó csöpp életkedvet is kifacsarni.
Asszem ma megtaláltam a nekem valót. Egész konkrétan engem sírba lehet kergetni azzal a feladattal, hogy egy nagymúltú református kollégium támogató alapítványának az egykori öregdiákokat tartalmazó adatbázisát aktualizáljam a visszajövő ajánlott levelek segítségével.
Odáig rendben van, hogy elköltöznek ezek az egykori refis diákok. Én is elköltöznék Olaszliszkáról, ha speciel ott laktam volna valamilyen oknál fogva. De már ebbe is enyhén leterhelő belegondolni, hogy emberek befejezik a gimnáziumot, kikerülnek onnan, mint a jövő reménységei, és lesz belőlük valamilyenné valaki valahol, de ott se maradnak meg, hanem elköltöznek, és nekem, az adatbázisfrissítőnek, talán véglegesen kikerülnek a látókörömből.
De oké, ezt megengedem, én is költözni fogok, ha a Jóisten is megsegít, mégha leveleimet nem is leszek olyan érzéketlen visszaküldetni a hasonszőrű alapítványoknak. Én utánküldést fogok igényelni, mindenképp.
Azonban azt végképp nem tűröm jól, amikor meghal jelzéssel jönnek vissza a levelek. Van köztük gyönyörű történelmi vezetéknév az illetű nagymúltú református városból, de van köztük nálam 5 évvel idősebb, lánykori nevén futó diák is, ami meg mámma kiütötte a biztosítékot, az egy kis cetli volt, ami egy sunyi sima borítékból kiesett, és rajta öreges kézírással azt írta egy szépmagyar névről valaki, hogy "már az Égbe költözött". Rajzolt is mellé valamit, stilizált virágféle, de nagyon remegős.
Külön morbid, amikor gyászjelentés jön egy tucatnévvel megáldott illetőről, akinek aztán beazonosítása végett meg kell keresni a neten fönt lévő tablóját, hogy kiderüljön, a listából egész pontosan melyik ilyen nevűt húzzam ki. A tablón meg általában gyönyörű és csillogó szemű pasikat meg leánykákat látok, amely képek derűje szöges ellentétben áll a kezemben fogott gyászkeretes levéllel. Gusztustalan.
Mindezekhez valamilyen oknál fogva csehtamást hallgatok, akiről továbbra sem viselem jól valamiért, hogy simán meghalt, aztán most fogom föl hónapok után, hogy Balaskó Jenő is meghalt, és azt is, hogy nem tudok megmenteni senkit, még magamat is csak talán, átmenetileg.
