Részemről ma este gondolkodtam el először élesben a buzikról.

Ez így nyilván rosszul hangzik. Egyrészt minek mondok egyáltalán ilyen szavakat, másrészt miért mondom így, és nem másképp (biztos van valami politically correct elnevezés, de csak tippelgethetnék, mi az igazi, ezért ezt kihagyom).

Eddig is gondolkodtam róluk, minden évben egyszer, a fölvonulásuk időpontja körül, mert ez barátaim egy részénél a Karácsonyhoz mérhetően nagy készülődést idézett elő, és az ünnepi fölvillanyozódást mindig is szerettem, akármiről is szóljon az. Őszintén szólva, én a buziknak drukkoltam. Elég bajuk nekik így is, hogy buzik, minek őket még megdobálni meg kicsúfolni. Azt persze kezdetek óta nem értettem, minek nekik kivonulni meg illegni-billegni, de mivel magam sosem mentem el megnézni őket, ez sem zavart különösebben.

Ma viszont közösen megnéztük a Kaméleon című magyar filmet. 9-kor kezdtük, ezért Vukk odakönyörögte magát a tévé elé, és egy kicsit nézte az elejét, majd szerencsére egyszerre csak aludt. Már aludt, amikor Kulka János egy romantikus táncra kérte föl az ifjú főszereplőt, azt hiszem, Nagy Ervinnek hívják.

Igazából nem értem, miért ez a film és ez a jelenet és miért Kulka ütötte ki nálam a biztosítékot. De kiütötte, és nincs racionális érvem rá, de a homoszexualitást vukkoknak nem kívánom szépen okosan megmagyarázni, mint annyi más kellemetlent és érthetetlent. Most nem.