Vukkocskával a Múzsa szerepéről, valamint a szerelmes versek funkciójáról és alkotástechnikájáról beszélgetünk a napokban. Azt már (talán) sikerült rögzítsem, hogy nem FÖLTÉTLENÜL szükséges a szerelmes verset ihlető akárkinek eljuttatnia a művet, mert erre ráér akkor is, ha már az illető nem kiabálja neki az ovoda udvarán keresztül azt, hogy "Büdös lány, büdös lány!"
Abban azonban kezdetektől egyetértettünk, hogy nagyszerű dolog szerelmes versben kifejezni az érzéseinket, és több, természetesen kizárólag Karakkal kapcsolatos régi művemmel megismertettem. Természetesen rögtön tollba mondott nekem pár saját, friss verset, hogy nehogy már nekem legyen saját szerelmi lírám, neki meg ne.
Az első egy ígéretes egysoros volt:
"Virrad a szerelem csókja"
Ezt egy hosszabb lélegzetű, személyes hangvételű mű követte, amelyben illő módon nevén nevezi a Múzsá(ka)t is, mind a kettőt.
"Én nagyon szeretlek, kedves Félix,
legyél kedvesem jó fiú,
nagyon szeretlek és azóta sem felejtelek el,
mióta te elmentél iskolába,
a barátoddal is, kedves Bálinttal"
Ezután írt még sok-sok verset tegnap. A szerzést ma is folytatta, egy új Múzsával kibővítve az inspiratív férfiak listáját, akit budajenői látogatásunk során vettünk föl a leltárba. Emiatt azonban érdekesmód mintha valami rossz érzése lenne, érezhetően valami önsorsrontó hangulat lengi be a verset.
"Bocsássatok meg, kedveseim,
de még valaki másba is szerelmes vagyok,
mégis csak tégedet szeretlek,
azért mert megszerettelek,
akkor is, ha nagyon rosszul bánsz velem,
mert csak tégedbe vagyok szerelmes, Félix, Bálint"
Nehezemre esett, de nem kezdtem el kötekedni a számomra bántó sorokkal. A költői szabadságot még akkor is tiszteletben kell tartsam, ha mint anyuka, mondjuk talán legszívesebben megrugdosnék egy-két Múzsa-csírát. Akik, mint a kislányom írja is, rosszul bánnak vele!
Petrőczi Évának ebben az egyben már igaza volt. Egy vers értékét nem csökkenti, ha netán az ihletője egy senkiházi. Vagy egy ovodás fiú.
(a szerk. megj. A fenti verseket a szerző engedélyével közlöm természetesen)
