Cimóka az úszásoktatás kellős közepén egyre pettyesebb let, mígnem szembe kellett nézni a ténnyel, és még a lincselés előtt lestoppolni az usziba járást, meg ezzel együtt a ragály gátlástalan terjesztését.

Első nap még büszkén tragikus arckifejezéssel dekkolt a tükör előtt, és drámaian mondogatta magának, hogy hát ez tényleg bárányhimlő, meg hogy jé, már itt is ki fog jönni egy, meg itt is, meg ez is az. Ezenkívül telefonálni akart a Diáéknak Kiskunhalasra, akik szintén átestek a betegségen még régebben, hogy átbeszélje velük a tudnivalókat.

Másnap is büszke volt még, de akkor már viszketett egyik-másik, és étvágya már nem sok volt. Harmadnapra már elmúlt a varázs, de a pöttyök száma és a viszketés csak nőtt, és a láza is kezdett emelkedni. Ekkor néztük meg a Rege a csodaszarvasról, a Szaffi és egyéb  ilyen rajzfilmeket, illetve este a marsi jellegű piros himlőpöttyök ihletésére a trójai háború történetét kezdtem neki mesélni Szabó Árpád feldolgozásából.

Negyedik napra szabályosan világvégehangulatba került, ahogy ez egy rendes himlős megbetegedésnél illik is, éjjel egy kisebb lázgörcse is volt, sírt is, még mindig egyre több lett a pötty, a rajzfimek terén pedig totális ámokfutásba kezdtünk. Ez utóbbira nem vagyok büszke, de tény, hogy a Walt Disney-életművet ezzel a bárányhimlővel együtt egy életre letudtuk, itt már újat nem tud nekünk senki mutatni.

(Zárójelesen jegyzem meg, hogy épp a rajzfilmektől becsömörlve találtam egy cikket, végre, ami nagyon érthetően világít rá arra, hogy iskolába menés előtt miért ne nézzen egyáltalán a gyerek se tévét, se számítógéphez ne kerüljön, és annyira a saját sejtéseimet és megfigyeléseimet igazolja, hogy félelmetes).

Ötödik nap elkezdtek leszáradni a pöttyök, de még azért újak is jöttek ki, és hatodik nap kezdtünk hinni benne mindketten, hogy egyszer majd talán végleg elmúlik a nyavalya. Ma már a tizenegyedik napban vagyunk, az arca ismét európai posztbarbie-kori kislányhoz illő. A rajzfilmes rémálom is végetért, ahogy az étvágya is visszajött, meg az ereje is ahhoz, hogy fölkeljen az ágyból. A tévé előtti ágyból.

A trójai sztori azonban durvább mint emlékeztem, talán nem kellett volna még ebbe belevágni, de most meg már, hogy Párisz ellopta Helénát, nem hagyhatom abba, mert most már kíváncsi a folytatásra.