Huhh, véres események után vagyunk, de jobban, mint valaha. Önazonosabban legalábbis biztosan.
Rajzfilmnézés közben egyedül hagytam a rókahercegnőt, míg átmentem ránézni a vadmalacra. A ránézésből oldalcsiklandozás és göcögtetés lett, mígnem pár perc elteltével nagy sírásra nyitom ki a malacól ajtaját, és egy vérben ázó gyerek állt előtte, véres arccal és véres kezekkel, a kezében pedig egy még lüktető véres fog. Szerencsére hasonlóképp reagáltam, mint a legutóbbi véres eseménynél (ez egy másik családtaggal történt régebben), vagyis nyugodtan és hihetetlen bizalommal abban, hogy semmi komoly baj nem történt. Minthogy ez nem szándékos reakció nálam, ezért örülök, hogy akaratlanul is sikerül. Mondjuk nem az én fogam volt a kezében, az is igaz.
Szóval elmentünk a fürdőszobába, lemostuk a vért, megnéztük a fogacskát, egy szép és teljesen ép bal fölső metszőfog volt. Helyén egy megfelelően nagy sebhely, de a sírás nem volt annyira heves, mint amennyire pikpak kiugrott a fogacska. Kiderült, hogy ugrabugrálni kezdett rajzfilm közben, és a Trambulin ketrecébe vágta bele a fogát, nem is nagyon, de valahogy oldalról. így az arca egyáltalán nem dagadt föl, és a fájdalom se volt túl nagy, inkább az ijedség, amikor a szájában találta a fogát.
Fogorvosokkal telefonoztunk utána majd egy órát, és egybehangzóan azt mondták, hogy ha mindez egy fogászati rendelőben történt volna, egy fogorvos jelenlétében, akkor a meglazulást követő pár percen belüli időszakban ez a bizonyos feltételes módban jelenlévő fogorvos ezen a körülményeket tekintve ideális helyszínen visszanyomkodhatta volna a fogacskát a helyére. Így azonban csak komplett szájsebészeti intervencióval, vagyis fertőtlenítéssel, kötőanyaggal és sínnel együtt lehetett volna megkísérelni ugyanezt. És minthogy metszőfogról volt szó, ami helyét tekintve nem játszik a későbbi foghelyezkedési ügyben szerepet, a békénhagyás mellett döntöttünk.
Este alvás előtt azért berezegtek a lábaim, addigra jött ki valami stresszféle rajtam. Mégis rossz látvány volt úgy elsőre, de ezt el lehet képzelni. Meg mégis relatív maradandó sérülésről van szó, ami nem múlik el se másnapra, se két hét alatt. Meg persze, hogy lelkiismeretfurdalásom volt.
Mára kiderült, hogy a fogacska volt az utolsó akadály Cice számára önmaga teljes elfogadásához, mert olyan büszkén viseli a foghíját, mint elsőbálos lány a piercinget. Tükörben szemlélgeti gyönyörködve megújult mosolyát, és több alulművelt anyuka gratulált már neki foga elvesztéséhez, "de nagy lány vagy már, jön már az új fog". Jön, ez biztos, bár az én fogzási emlékeimből kiindulva lehet hogy csak 3-4 év múlva. Lehet, hogy ez a szomorú fogkitörős eset ilyen szépen végződik? Napsütéses motkavilágban lehet.
Karak szerint azonban csak ügyesen kompenzál, és valójában biztosan nagyon bánkódik a foga miatt. De hát Karak farkastörvények szerint él, és ezekből indul ki.. Én meg saját tökéletlen gyerekkoromból, amit kezdetben félsüketen töltöttem, majd ortopéd kinézetű nagyothalló géppel a fülemben, és nem tudnám megmondani, melyik időszakban csúfoltak kevésbé. Valamiért én nem tudtam azt ilyen ügyesen kompenzálni. Most értem meg 20 év után. hogy a fülesmasinát, mint szexepilemet kellett volna hangsúlyozzam. Milyen oltári nagy kompenzáció lehetett volna. Én lehettem volna Füles Tomka, a Petőfi Sándor Általános Iskola femme fatale-ja. Na erről már lemaradtam.
Vagyis nem eldönthető, hogy kompenzál-e, vagy tényleg látja saját kétségtelen báját így foghíjasan, a lényeg az, hogy nagyon meggyőzően az utóbbit láttatja. Őszintén szólva nekem ez elég.
