Ma Vukkocska rajzát néztem az oviban a folyosón, kicsit kiakadtam, családot kellett rajzolniuk megint, minden áldott évben megrajzoltatják velük, és hát gyönyörű kerek családot rajzolt, mintha hittankönyvből jöttünk volna, apa magassága is jó meg ott is van legelől, aztán mellette én vagyok királynői glancparádéban, aztán a hölgy szintén földíszítve, s végül Trambi, aki biztonságosan kicsi és a szélén van. Ilyenkor szedem össze magam a legnehezebben, úgyértem, ilyenkor lapozok a legkeservesebben agyilag elfele, mert azért a szépet képeskönyvben is elnézi az ember sokáig, hát még így az álmaiból kivágva és közszemlére téve, au.
Ami még meglepő volt, hogy az övé egy szempontból teljesen különbözött az összes többitől. Ő ugyanis a többiektől eltérően kiszínezte a hátteret is, de cakkra egészen. Az álló alakok mögött nagy kék felület volt a tenger a lap alsó felében, és piros és narancssárga volt az ég a lap fölső felében. A képnek címe is volt, Fényképezkedés a tengerparton, a fotót Alpitata készíti éppen.
