József Attila: Altató, keményfödéllel, illusztrálta Würtz Ádám. Első oldalon a sarokban baloldalt lent egy kis görcs macska. Igen, az egy macska. Nem túl szép, a versben sem szerepel, de macska.
Trambi ül a ketrecében, és lapozgatja elmélyülten a könyvet. Közben hangtalanul mozog a szája, és mutogat valamiket, majd lapoz, megint mutogat. Meg se fordul az ajtócsapódásra.
Lelkiismeretemmel számot vetve (ti. hogy most teljesítményt hajszolok ezzel vagy sem) belekérdezek az idillbe: Istók, hol a cica?
Nem veszi zokon. Előrelapoz a könyvben, rábök a kis fekete pacamacskára a sarokban: Tocc! Aztán lapozgat tovább, és megmutatja a dabdát is az üveggolyós résznél.
(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Trambi igen spórolós ezekkel a szavakkal, szinonímákkal pl. egyáltalán nem foglalkozik. A kerek dolgok, ógymint a labda, a lufi, az üveggolyó és a földgömb - ezek mind dabda néven futnak, a kicsi szőrös állatok, úgymint a macska, a nyúl, a mókus, a görény és társai pedig együntetűen cicca illetve tocc (otta cica) névvel illettetnek. )
