Vukk középcsoportos lett, első hivatalos (szeptemberi) napja után beszámolt róla, hogy az ovi nagyon jó, és érdekes, hogy sok ujjatlan gyerek is jött már idén oda. Én magamban csöndben röhögve nyugtáztam, hogy ez azt jelenti, hogy annyira új gyerekek, hogy még nem fejlődtek ki a kezeik rendesen. Azt is mondta, hogy beszélni azért tudnak.
Aztán Istók keresztanyja döbbentett rá, hogy nem, valószínűleg épp fordítva kell értsem, az ujjatlan azt jelenti, hogy nem új gyerekek, vagyis régiek. De akkor miért mondta, hogy ez érdekes?
Persze, megpróbálok nála rákérdezni holnap, ha már így elgondolkodtam ezen, de ki tudja, van-e értelme gyerekeknél az egyszeri és ösztönös megfogalmazások mögötti képzetre rákérdezni? Ez szinte olyan, mint egy költőt nyüstölni azzal, hogy mit is akart mondani.
Úristen, nem fogok én semmit kérdezni holnap. Ha ujjatlanok a gyerekek, hát ujjatlanok, kit zavar.
