A születésnapom teljesen más lett, mint előtte bármikor gondoltam volna.
Régebben azt hittem, hogy ez egy szomorú nap lesz, mert betölteni a harmincat biztos nagyon kétségbeejtő dolog. A tegnapi nap óta tudom, hogy ez nem igaz, 29 évesnek lenni pl. sokkal rosszabb volt. A bélgyulladásomról vagy a most kibontakozó influenzámról ne is beszéljünk, mondjuk igaz, ezek korfüggetlen dolgok.
Emlékeim alapján a 21, 22.23. és 24-ik születésnapok sem voltak egy habostorta. Igazából azért a tavalyi és az azelőttiek voltak a legkellemetlenebbek. Rossz érzés nemsokára harmincnak lenni. Viszont jó érzés betölteni azt.
A napot csak Istók bárányhimlője árnyékolta be egy kicsit, amúgy felhőtlen és gondtalan volt. Reggel 9-kor fölkeltünk a Vukkocskával, behéveztünk Budapestre, ott nagyapja elvitt bennünket az Alma együttes videoklip forgatására, ahol mindketten nagyon élveztük a vicces zenész fiúkat meg a szintén vicces rendezőt és pólós operatőröket, akik mind azzal foglalkoztak, hogy az összegyűlt rajongókat szórakoztassák, illetve bizonyos cselekvések elvégzésére késztessék, mint pl. plafonra nézni mintha ott lenne valami nagyon érdekes, nevetni az énekes pantomimes mutatványain, kamerának háttal táncolni és ugrálni, SÍKITANI, tapsolni .. nagyjából ezekre emlékszem.
Vukk az elején mindent nagyon fegyelmezetten végrehajtott, majd félúton megéhezett, és pityeregve kijött a kamerák elől. Miután megette a kétharmad szülinapi csokimat és az uzsonna bundáskenyeremet, rendbe jött a kedélye, de érdekes, táncolni nem volt kedve egyáltalán. Csodálkoztam, de nem erőltettem, így végignéztük a többiek ugrabugrálását, majd elindultunk hazafelé.
Közben még egy pár percre beugrottunk a nenus munkahelyére, ami onnan két sarokra volt, ott begyűjtöttük amit lehetett, vagyis cégesajándék lendkerekes Trabantot és cégesajándék legyezőt, majd hazavillamosoztunk/metróztunk/héveztünk. Közben észrevettük, hogy a Gellért téren az anyakönyvvezető előtt magasra nőttek már a fák, és egy öreg bácsinak a héven Cimóka elmesélte, hogy volt filmforgatáson és hogy nálunk árvíz van.
Hazaérve vettem magamnak a születésnapomra egy Kékszakállú herceg-es képeslapot, Vukknak pedig egy újabb vízfestéket, mert mind elfogyott, annyit festeget mostanában (mióta egyáltalán nem nézhet tévét, haha).
