De, mondja, Azt mégpedig, hogy Ede. Komolyan ezt mondja, és nem mindenre, tehát nem halandzsa, hanem jelentése van, konkrét helyzetre vonatkoztatott jelentése. Járul hozzá egyféle morfondírozós arckifejezés, valamint rezignált tekintet, mégis alapvetően sikeres szituációkban hangzik el, úgymint babás törlőkendő kétméteres kúszás árán történő megszerzésekor, valamint repülő lovacska megregulázásakor. Persze nem csak egyet mond, hanem rögtön kettőt is, Ede e de, valahogy így.
Szegény nővérét totális izgalomba hozta ezzel, akinek már az is sok volt, hogy az anyák napi ünnepségen a legkönnyfacsaróbb anyaszerető versek csoportos fölszavalása közben egyik gyerek se a saját anyját nézte, hanem mindenki a Trambulit, mert kezeimben ugrabugrálva időnként rikkantott egyet-egyet, de nagyon hangosat, és szinte érthetőt. És épp csak annyira időnként, hogy kimenni ezért az udvarra nem akartam, és épp csak annyira érthetetlent, hogy akár érteni is lehetett volna. Nagyvukk elolvadt ettől, hogy az ő testvére ilyen határozottan föltűnősködik.
Ezt követte itthon az Ede megevé ebédem c. fejezet. A már említett spenót-marketingben oda jutottunk, hogy rájöttem az egyszerű igazságra ismét, hogy "ami jó, az jó, ami nem jó, az nem jó", és mindketten kiválló foghagymával rántott spenótot kaptak, s ennek az lett a következménye, hogy Trambuli seperc alatt befalta az ő adagját, és a mienkére kezdett kacsingatni meg edézni. Hát ettől válogatós lányvukk olyan példásan megriadt, hogy ő is mindmegette.hu.
Eddigi megfigyelések alapján tehát az Ede óhajtó, valamint öndicsérő módban van, igeideje vélhetően valamely perfectum.
