Karak hétfőn elutazik Chilébe és állítólag fél évig nem fog hazajönni Budapestre. Valószínűleg nem fogjuk kint meglátogatni, mert személyenként fél millió lenne a repülőjegy, meg Dél-Amerika nagyon messze van kicsi gyerekkel való puszta párhetes látogatósdira. Nem tudnám megmondani, örülök-e az elutazása miatt vagy szomorkodok. Szomorkodom, magyari magyarul mondva. Karak ezeket a "tájjellegű nyelvi hibáimat" (mint az állandó ik-ezés) egy ideig próbálta nyesegetni nálam, mint sok egyéb, nagyon sok egyéb mást is. Az utóbbi időben már a nyesegetéssel is fölhagyott, annyira megutált(a bennem magát). Vagyis a lelke már Chilénél is messzebb van tőlem, tehát saját személyes válaszom saját kérdésemre nem lehet a szomorkodás. Azt hiszem, csak tudomásul kell vennem ezt is, mint minden mást.
Persze nem csak rólam van szó, sőt. A vukkokról is szó van, akiket viszont nagyon szeret Karak s akikhez nagyon ragaszkodik. A kisebbiknek még annyira nem létkérdés a következő fél év, épp addigra fog mondjuk állni meg elindulni, ez elég elfoglaltságot fog neki jelenteni önmagában is. A nagyobbik vukk biztosan szomorkodni fog, és időnként el fogja mondani nekem, hogy hiányzik neki Karak. Úgyhogy szkájpolni fogunk ismét, most már ügyesebbek leszünk mint korábban, és van már webkameránk is, meg már nem én kell rájuk tukmáljam a beszélgetést, hanem csak gépet kell bekapcsoljak amikor igényük lesz egymással beszélni.
Az a harmadik dolog meg, hogy Karaknak érzésem szerint borzasztó itthagyni ennyi időre őket. Ebbe belegondolnom nagyon fájdalmas, mert nehezen tudom kikapcsolni az empátia funkciómat, mégha tudom azt is, hogy az elvesztésüktől érzett irreális félelme növeli ezt benne borzasztóvá (nem kifelejtve ennek együtthatójaként a rólam magának bebeszélt feltételezéseit).
Ezzel az utóbbival (Karak szenvedésével) kapcsolatban tehát úgy fogok tenni, mint a GEO magazinban leírt kísérletben szereplő orvos, aki tv-képernyőn darabolós gyilkosságot látva alig módosít adrenalinszintet, mert foglalkozása mellékhatásaként az empatikus érzékenysége látványosan és mérhetően kixebb, mint az átlagembernek. Én ezt az empátianyesegetést a nane.hu olvasgatásával tervezem itt házilag megoldani. Ezt elég havonta egyszer is alkalmazni, mert elég koncentrált, és pont a megfelelő helyen hat.
