Trambulin nagyon ügyes megoldásokkal katapultálja be magát amúgy is töretlen érdeklődésem központjába. Amikor már semmi átlagos baba-aktivitás nem hatásos, akkor jön a poltergeist-metódus.
Még teljesen nem értem a módszert, de rafkós, az biztos.
Az imént ketrecében hempergett, a gumijátékokat és az ablakonkívüli macskákat már megunta mára, és azt várta, hogy valaki fölvegye. Ez egyre nem történt meg, mert annyira nem hangoskodott, hogy ez zavaró lett volna, és mindenki szorgoskodott különféle házimunkával. Időről időre bement hozzá valaki, és megnézegette, de hagytuk a ketrecben Végül nannyája (nagymama vukkik által használatos elnevezésben) ment be a szobába, hogy ránézzen, s egyszerre csak magától bekapcsolódott a tv. Az egészre nem találtunk semmi racionális magyarázatot utólag. Amikor ezt meghallottam, persze rögtön rohantam kimenteni a gyereket a sötét mágia helyszínéről, és azóta le se tettem. Saját reakcióm alapján gondolom, hogy az egész hacacárénak ismételten és végsősoron is a fölkéredzkedés volt a célja, mert Trambulin nem szereti a tévét amúgy.
Mi ment a tévén, ezt nem figyeltem meg. Egyes családtagok később ugyan kérték Trampit, hogy kapcsolja át a tévét a négyes csatornára - NÉGYES. 4-es. Érted? Négy-es -, de erre ő nem volt kapható.
