Vukkot fölvették a zeneiskolába szolfézsra és csoportos népiének szakra, ez jó meg öröm. Végülis énekelni szeret.
Balettre is akar járni továbbra is, ez is végülis jó meg testedzés, és szeret táncolni.
Kovácsék kislányával együtt tervezünk úszásoktatásra is járni pirostörölközős Norbihoz a vizesnyolcasba - Norbit állítólag imádják a gyerekek, és nagyon motiváló hatású férfi (az anyukákat is ügyesen motiválja kovácsné meglátása szerint). Hát ezt ne is ragozzam tovább.
Ma este azonban arra kért Vukk, hogy az angol nyelvkönyvből meséljek neki. A képek alapján eddig kizárólag magyarul szólaltam meg ezzel a könyvvel kapcsolatban, de ma nem figyeltem oda, és véletlenül elénekeltem neki angolul az egyik dalt. Fölcsillant a szeme, és lefordíttatta velem a dalt, majd a következő is angolul kérte, meg a rákövetkezőt is, és azért ülök most a gép előtt, mert fölküldött megnézni, hogy hogyan mondják angolul a banános kását, hogy mostantól angolul tudjon tőlem ilyet kérni enni.
Angolra nem akarom járatni, sőt, biztosan nem fogom. Ha nagyon könyörög, hallgathat angol cd-ket itthon, de ennyi.
